|
Veljko Petrović
Zombor, 1884. január 23. /február 4. – Belgrád, 1967. július 27.)
 Zomborban járt gimnáziumba, majd Budapesten jogot tanult. Miután 1906-ban abszolvált, csatlakozott a zágrábi Srbobran szerkesztőségéhez, 1908-ban Sremska Mitrovicára költözött, ahol a Sloboda című lapot szerkesztette, 1909-ben pedig már a szarajevói Srpska riječnél dolgozott. 1912-ben Belgrádba emigrált, haditudósítója volt az újvidéki Braniknak és a szarajevói Narodnak. 1914–1915-ben a másodsorozásos Moravai hadosztály törzskarában volt, ahonnét Nišbe hívták a Jugoszláv Bizottsághoz, hogy legyen a Savremena pitanja egyik szerkesztője. Albánián keresztül Genfbe irányították, ahol az újságíró-propagandairoda munkatársaként 1918-ig Magyarországnak és a magyarokhoz szóló nyomtatványokon és kiadványokon dolgozott. 1918-ban a Jugoszláv Bizottság tagjává választották, 1919-ben Újvidéken kinevezték az Oktatási Minisztérium Bácska, Bánát és Baranya Körzeti Osztályának előadójává, 1920-ban pedig áthelyezték Belgrádba a Minisztériumba. 1921–1923 között a miniszter kabinetfőnöki tisztségét töltötte be, majd a művészeti osztály előadója, 1925-től pedig ugyanennek a minisztériumnak a felügyelője.
Petrović már 1903-ban politikai cikkeket, karcolatokat, tudósításokat és elbeszélés-fordításokat jelentetett meg a Novi Srbobranban. 1905-től verseket, elbeszéléseket, irodalmi cikkeket és jegyzeteket közölt a Brankovo Kolo, Srpski književni glasnik, Delo, Savremenik, Nova iskra, Bosanska vila, Slovenski jug című lapokban. 1912-ben jelentette meg a Rodoljubive pesme [Hazafias versek] füzetét, 1914-ben pedig a Na pragu [Küszöbön] című verseskötetét. Ugyanebben az esztendőben egy-egy novelláskötetet is előkészített a Matica Srpska és a Napredak kiadóknak, de a kéziratok a háború alatt megsemmisültek. Csupán 1920-től kezdte kiadni elbeszéléseinek gyűjteményeit: Bunja i drugi iz Ravangrada [A Bunyó és más síkváradiak], háború előtti történetek, tizenkét elbeszélés (1921.), Pomerene savesti [Kibicsaklott lelkiismeretek], tíz elbeszélés (1922.), Tri pripovetke [Három elbeszélés], Iskušenje [Kísértés], tizenöt elbeszélés (1924.). A Szerb Irodalmi Szövetkezet 1925-ben válogatást adott ki Petrović novelláiból Pripovetke [Elbeszélések] címen. Addigra Petrović mintegy száz elbeszélést írt, és nagyszámú irodalmi és művészeti témájú cikket jelentetett meg a Politikában, a Letopisben, és más helyeken. A Matica srpska fönnállásának századik évfordulójára ő szerkesztette az Album vojvođanske umetnosti [Vajdaság Művészeti Albuma] című kiadványt, amelyben ő írta a szerb művészetnek a 17. és 20. század közötti áttekintését. A Szerb Olvasókör 1933-as Közgyűlésén „nemzeti és művelődési szolgálatai érdeméül” tiszteletbeli tagjává Választotta.
|
