|
 Zombor 1687. szeptember 12-én rázta le az iszlám képrombolást, és természetes, hogy a keresztények azonnal igyekeztek behozni az időközben elvesztettet. IV. Arsenije Čarnojević pátriárka közismert rendelkezéséig, amivel betiltotta az ízléstelen szentképfestők munkáját és ezzel előnybe hozta az ukrán Jova Vasiljević és Vasilije Romanović karlócai iskolájában tanult festőket, a tizennyolcadik század negyvenes éveiig, a képfestők (zografok) bájos ikonokat készítettek a nép szükségletére. Ezek a képfestők főként délről érkeztek, Macedónia, Görögország és Bulgária, vagy Macedónia, Görögország és Albánia hármas határáról. Festészetük megtartotta a bizánci művészet stílusjegyeit, de a népi motívumok mellett a nyugati művészet jellemjegyeit is magán viseli. A képfestők a pátriárka rendelete ellenére fennmaradtak a tizennyolcadik század végéig, sőt, némely helyeken a tizenkilencedik század derekáig is. Külön jelentőségűek a hírneves, üvegre festett, a török uralom alatti balkáni népek közös motívumkincsét megjelenítő ikonok, valamint a Németországból behozott üveg-alapú festmények. Ezek az ikonok a Karlócai Egyházhatóság szinte teljes területén megtalálhatóak voltak. Sombor se rešio islamskog ikonoklazma 12. septembra 1687. i prirodno je, stoga, što su hrišćani pohrlili da nadoknade izgubljeno.
Zombori műhely, Mojsej Popović, A Szűzanya Krisztussal és Szent Jánossal, 1760 körül, üvegre festett ikon, 65x47 cm., 18. old. Szűzanya gyermekével ikonja, Arsenije Vujić munkája 1796-ból (vászonra festett olajkép, 85x55 cm) - illusztráció
A BAROKK
 Zombor 1749-ben vált szabad királyi várossá. Ettől kezdve hirtelen virágozni kezdett a város és a művészeti tevékenység is felélénkült. A Szent György Vértanú temploma ikonosztázának elkészítéséről 1771-ben kötöttek szerződést Teodor Kračunnal, Jovan Isailovićtyal és Lazar Serdanovićtyal. Kračun, az egyik legjelentősebb szerb barokk festő volt a munka fő mesterr, akinek az ikonosztáz mellett a szószéket, a kórust, a szent trónust, Jézus sírját, két ünnepi ikont és egy szentély-ikont is meg kellett festenie. A tizenkilencedik század hatvanas éveiben az ikonosztázt lecserélték Pavle Simić munkájával, a régi 1942-ben Kúlán tűz martaléka lett. A Szentháromság ferences templomban az eszéki Paul Kronoveter tevékenykedett. Legjelentősebb itteni munkája a Szentháromság oltárkép (1784), amit a művész a központi főoltárra szánt. Ugyanitt található a Szent Ferenc stigmái című oltárkép is.
Matija Hanić, az Eszéken és Zomborban dolgozó cseh művész barokk feszülete a 18. század végéről – illusztráció, vászonra festett olajkép, 184,5x126 cm.
A KLASSZICIZMUS
A felvilágosodás Zomborban 1778-ban kezdődik a szerb tanítók képzésére alapított Norma létrejöttével.
Pavel Djurković, a racionalizmus és a jozefinizmus hirdetője számos ikonosztáz és portré, mindenek előtt a turbános Miloš kenéz, Justinija Jovanović (1820) és Avram Konjović (1822) portréi és a Szent János templom ikonosztázának (1809) elkészítője. A szerb klasszicizmus legjelentősebb alkotója, Arsenije Teodorović a tanítóképző megrendelésére megfestette a Norma két professzorának, Avram Mrazovićnak és Uroš Nestorovićnak a portréját.
Arsenije Teodorović, Avram Mrazović, a szerb tanítóképzés legelső intézetének megalapítója, vászonra festett olajkép, 70x53 cm.,1820.
A POLGÁRI MŰVÉSZET – A BIEDERMEIER ÉS A ROMANTIKA
 A tizenkilencedik században megerősödött a polgári osztály, amely a festői alkotások legmegbízhatóbb megrendelőjének számított, a zombori polgárság közt szinte nem volt olyan család, amelyik ne rendelt volna kis, közepes, vagy nagyméretű portrét. Megszületett a biedermeier, a kényelmes, kellemes, polgárian szolid irányzat, amit híven tükröznek a bőségben fennmaradt portrék. Mindenek előtt azonban meg kell említenünk a Szent György Vértanú templomának újbóli díszítését, amit az újvidéki Pavle Simić végzett el 1869 és 1874 között. A templomfelújítást a fiatal papként működő, később szerb pátriárka, Georgije Branković, a művészet és az irodalom nagy pártfogója, a történelmi-dekoratív művészetkoncepció egyik elindítója kezdeményezte. A városban sorjáztak a szakmájukban többé vagy kevésbé sikeres és eredményes művészek, a megrendelők társadalmi helyzetétől és anyagi lehetőségeitől függően tevékenykedve.
Pavle Simić, Szent György, fára festett olajkép, 200x120 cm.
GRAĐANSKA UMETNOST - BIDERMAJER, ROMANTIZAM
A HUSZADIK SZÁZAD - A MODERN MŰVÉSZET
 A századfordulón, a belle epoque idején némelyeknek úgy tűnt, hogy a háborúknak vége, a béke bár az évezred végéig tart. A magyarok bejövetele millenáris ünnepére a Bácspalánkai Eisenhut Ferenc megfestette a Zentai csata című képét (7x4 m., a legnagyobb vászonra festett olajkép Jugoszláviában). A képet 1896-ban rendelték meg és 1898-ban állították fel a mai Zombori Képviselő-testület dísztermében. A festmény a tizenkilencedik század végi, történelmi modor jellemzőit hordozza magán az egyenruhák, a fegyverek, az ütközet és a korszellem naturalista ábrázolásában. Az osztrák császári sereg és az oszmán erők eme híres összecsapásában 500 zombori harcos is részt vett. Említsünk meg még néhány jelentősebb zombori magyar festőt: Juhász Árpád, Pesten tanult tájképfestő, Husvéth Lajos, a vajdasági tájak, emberek és az állatvilág festője, Kálmán Péter, zsánerkép-festő, aki sikeres karriert fut be Münchenben.
Eisenhut Ferenc, A zentai csata, vászonra festett olajkép, 700x400 cm, 1896Juhász Árpád, Önarckép, kartonra festett olajkép, 46x35 cm., 1914
 A Zombori Szerb Nők Jótékonysági Szövetkezete Lukijan szerb Pátriárka magas védnöksége alatt 1910-ben megszervezte A szerb festőművészek és szobrászok első kiállítását, amelyen 18 festő (Rista és Beta Vukanović, Borivoje Stevanović, Ljubomir Ivanović, Marko Murat, Uroš Predić, Paja Jovanović, Petar Poček, Stevan Aleksić, Bora Stevanović, Vasa Eškijević, Josif Lalić és mások) 90 alkotása, valamint Djodje Jovanović, Simeon Roksandić és Jovan Konjarek 23 szobra került bemutatásra. A kiállítás elsőrangú művelődési és művészeti, de nemzeti eseménynek is számított. Uroš Predić, Joca Lalošević, társadalmi-politikai és kultúrmunkás, ügyvéd, az 1910-es kiállítás egyik szervezőjének portréja.
A két háború közti időszakot festészeti szempontból két művész jellemzi Zomborban, akik munkájukban a vajdasági síkságot és a táj jellegzetes hangulatát egységbe állították a kor európai művészeti mozgalmainak törekvéseivel. Ivan Radović, a naivhoz közelálló festő, akit egyfelől a népi szőttesek, az üvegre festett ikonok, a húsvéti tojások rajzai ihlettek, másfelől pedig a párizsi iskola Matisse-től Bonarig, 1922 és 1927 között Zomborban élt. Milan Konjović a posztimpresszionalista, Cezane-i, kubista-konstruktivista kísérletein keresztül jut el a kolorisztikus expresszionizmus autentikus kifejezéséig, amihez haláláig hű marad.
A II. Világháborút követően Zomborban megnyílott a Városi Múzeum, 1961-ben pedig a Képzőművészeti Galéria is, amelyek jelentős hozzájárulásukat adják Zombor és környéke művészetének megőrzéséhez és bemutatásához.P
A ZOMBORI MILAN KONJOVIĆ GALÉRIA
Zomborban 1966-ban nyílott meg a Milan Konjović (Zombor, 1898 – Zombor, 1993), a jugoszláv modernizmus élvonalába tartózó, hírnevét még a múlt század harmincas éveiben tartott párizsi kiállításain szerzett alkotó nevét viselő képtár. A Milan Konjović Galériában alapításától fogva időrendi sorrendben vagy tematikus összeállításokon kerül bemutatásra a szerző munkássága, amit szülővárosának ajánlott. Az adomány elsődlegesen 500 alkotást (olajképet, akvarellt, temperát, rajzot és egy faliszőnyeget) számlált, amelyeket a festő 1913 és 1963 között készített. Milan Konjović permanens adományainak köszönhetően a gyűjtemény megduplázódott, ma 1060 alkotást számlál és reprezentatív keresztmetszetet ad a festő 1913-től 1990-ig ívelő alkotói pályájáról, amelynek végpontján, 92 esztendősen felhagyott az alkotással. A gazdag fundus dinamikus és változatos kiállítási tevékenységet tesz lehetővé, úgy a galériában, mint más helyeken is. A Galériában eddig összesen 59 nagy figyelmet keltő kiállítás (11 időrendi tárlat, mindegyik 150 exponátummal és 48 tematikus kiállítás) került bemutatásra. A rokonintézményekkel karöltve Zomboron kívül még 140 alkalommal mutatták be Milan Konjović alkotásait, köztük antologikus jellegűeket, 1971-ben Budapesten, 1973-ban Prágában, 1985-ben Párizsban, 1987-ben Moszkvában, amelyeken a mester válogatásában a Milan Konjović Galéria állománya volt a reprezentáns. A Milan Konjović Galéria az alkotó művészi személyiségéről szóló dokumentációs anyag begyűjtésével, dokumentálásával és vizsgálatával foglalkozó központ, amelyben gazdag fotó- és filmarchívum, videofelvételek sokasága és a mester munkáit értékelő szövegek gyűjteménye is megtalálható. A képtár kiadó-tevékenysége során eddig hat monográfiát jelentetett meg Milan Konjovićról, 61 katalógust és egy gyűjteményes kötetet, ezen felül grafikai mappákat és lapokat, posztereket, plakátokat, színes reprodukciókat is nyomtat.
Milan Konjović, "Moj atelje",ulje na platnu, 80,8 x 65,2.
A Képzőművészeti Ősz rendezvény (1961 – 1972) és az intézmény és rendezvény (1972 – 1996) az évi kiállításokon és a rajztriennálékon a JSZSZK legkiemelkedőbb művészeinek alkotásait mutatta be. A megvásárolt munkák gyűjteménye az ország egyik legtiszteletreméltóbb fundusa. A Városi Múzeum Galériájában állandó kiállításon tekinthető meg a gyűjtemény legfigyelemreméltóbb darabjainak gyűjteménye (Zora Petrović, Marko Ćelebonović, Mića Popović, Ferdinand Kulmer, Edo Murtić, Branko – Filo Filipović, Vladimir Veličković, Boris Jesih, Mileta Prodanović és mások). A festők utcája szerencsére nem torkollik zsákutcába. Zomborban különböző nemzedékekhez tartozó festők működnek, akik munkájukkal túllépték a helyi jelentőséget: Sava és Dragan Sztojkov, Pavle Blesić, Zoran Stošić Vranjski, Dušan Mašić, Vladimir Spasić és mások.
Dragan Rakić, az Apsolutno művészi csoport tagja, a KÖRBE-NÉGYZETESEN CIKLUSBÓL, 41x41 cm. és 43x43 cm.
|
